1. Fejezet - A csalódás

- Aarone! -kiáltotta Hope a hátsó kert teraszán állva. Épp kutyáját kereste aki szokása szerint minden reggel elbújik a sétálás elől. Hope viszont sose adta fel. Nem az a fajta lány volt akit úgy ismertek hogy annyiba hagyja a dolgokat. Lesétált a terasz lépcsőjén és a kertbe indult a halványszürkés színű járdán. Ismét elkiáltotta magát mire meglátta, hogy Aarone menekülve befut a házba. Magában elnevette magát a lány majd kutyája után futott.
- Te is tudod, hogy a házban nem menekülsz. -szegezte le az állatnak aki lefeküdt a szék alá és kérlelően nézett a lányra. Hope odasétált hozzá és feladta rá a piros színű pórázát. A bejárati ajtó felé vette az irányt, nyomában Aaroneal akit szinte húzni kellett a földön. Miután átvágtak az udvaron keresztül az utcára, a kutya hirtelen felélénkült. Nem vonszolta magát mint eddig, hanem előre rohanva szaglászta az előtte húzódó utat. Hope élvezettel szívta be a reggeli friss levegőt. Az út végén átfordultak egy szűkebb utcába, azonban a lány hamar ráeszmélt, hogy ez az az utca ahol Adam Taylor lakik, a "kiszemeltje". Épp megfordulni készült, de maga előtt már látta a házat. Mély levegőt vett majd kissé gyorsabban sétálva indult tovább. Már majdnem elment a nagy épület mellett amikor az ajtó kinyitódott.
- Hope, szia! -hallotta maga mögött David hangját. Hope megállt majd egy másodpercre összeszorította a szemét és azon töprengett, hogy hogy lehet ekkora balszerencséje. Kissé megrázta a fejét majd a fiú felé fordult.
- David... Jó reggelt. -erőltetett mosolyt az arcára.
- Várj meg ott. Mindjárt megyek. -hangzott a fiú válasza. ''Senki nem mondta hogy hozzád jöttem..'' Gondolta magában Hope. Legszívesebben elfutott volna minthogy Daviddel sétálgasson ezen a reggelen. Alig egy perccel később Adam jelent meg az ajtóban és éppen felé tartott.
- Szia. -mondta egyhangúan a lánynak. Ő legszívesebben tapsikolt volna örömében, hogy végre köszönt neki.
- Szia. -mondta egy elfolytott mosoly kíséretében. Adam megállt előtte és Hope szemébe nézett. Ő inkább lenézett a földre majd elsöpörve egy barna tincset arcából, lassan tovább indult az utcán. Egyenletesen lépkedett a majdnem mellette kocogó Aaronenal. Adam hirtelen utána sietett és megállította a lányt. Nagyot nyelt majd kissé halkan mondandójába kezdett.
- Gyönyörű vagy... -mondta kissé félénken. Hope nem talált szavakat. Úgy gondolta, ezt biztos nem mondhatta komolyan. Az iskolában szinte mindig elkerülte és hiába szólt hozzá, ő mindig csak elfordult.
- Ne haragudj, de vissza kell mennem Davidhez. Megyünk edzésre. Még találkozunk. -mondta Adam majd sarkon fordult és visszament a házhoz. Hope még mindig egy helyben állt, mire Aarone nekidőlve jelezte, hogy menjenek tovább. A lány megrázta a fejét majd széles mosoly húzódott arcára. Megszorította a kezében lévő pórázt majd futni kezdett ami kutyájának igencsak tetszett. Nagyon illettek egymáshoz. Hét év alatt szinte elválaszthatatlanok lettek. Tíz perc után már ismét a saját utcájukban sétáltak. Mikor beléptek a kapun, Hope levette kutyájáról a pórázt aki azonnal el is rohant az árnyékba. A lány utána nézett halvány mosollyal az arcán majd bement a házba. A konyhában az anyját pillantotta meg köntösbe bugyolálva egy kávéval a kezében. 
- Jó reggelt anya. -lépett oda hozzá és puszit nyomott az arcára.
- Neked is. Chanell üzeni, hogy hívd fel ha hazaértél. -Hope meglepődött az üzeneten. Barátnője szinte sose kéri, hogy hívja fel. Ha akart valamit, azonnal felhívta vagy megkereste ha tudta, hogy a közelben van. Elővette a zsebéből a telefonját majd miközben felfelé ment a szobájába, tárcsázni kezdte barátnőjét.
- Szia! Na végre...Azt hittem már sosem érsz haza. Azonnal át kell jönnöd és ez parancs! -kezdett mondandójába szinte ordítva Chanell.
- Jó,jó,jó! -mondta válaszként, kissé furcsállva majd miután barátnője kinyomta, a telefont visszacsúsztatta a zsebébe. Lesietett az emeletről majd ismét az ajtó felé vette az irányt.
- Elmentem, majd jövök! -kiabált vissza az anyjának majd kisietett a házból. Miközben barátnője felé sétált, azon töprengett vajon elmondja-e barátnőjének az Adamos "sztorit". Soha senkinek nem mondta el, hogy ő is abba a személybe lett szerelmes mint akibe minden egyes lány aki ebben a városban él. Befordult Chanellék utcájába majd azt látta amint Adam a ház előtt áll és épp barátnője fut ki a házból. Csodálkozva nézte az "eseményt" majd mikor odaért hozzájuk a fiú magához vonta barátnőjét és megcsókolta...