6. Fejezet - Botrányba fulladt buli

...Kinyomtam a hívást majd Vicky felé néztem. Ő értetlen képet vágott mire én átöleltem.

- Sajnálom, rohannom kell. Apám valamin nagyon kiakadt... -ő is elköszönt tőlem majd futásnak eredtem. Közel voltam a házunkhoz így nem kellett sokáig fárasztanom a lábamat. A kapunál már láttam azt az ideges arcot amit apám szokott vágni. Szinte félve álltam elé.

- Hogy tehetted ezt anyáddal?! -kezdett is bele szinte ordítva. Kissé meghátráltam, majd kérdőn néztem rá.

- Ne add be nekem a jó kislányt! Azt mondtad anyád hazudott a bank igazgatónak, közben pedig Te voltál. Lányom, nagy slamasztikában vagy.

- Hogy mi?! -kérdeztem vissza meglepődve. Adam apjával szinte soha nem beszéltem még. Főleg nem hazudtam neki. Ő viszont tovább kezdett arról beszélni, hogy csak én lehettem. Csak én zsebelhettem ki őt miközben a szemébe hazudtam. 

- Apa miről beszélsz? Mostanában nem is voltam máshol csak az utcákon! Nem a bankba... -mondtam undorodva a szótól. Erre ő hirtelen elszomorodott és komoly arccal rám nézett.

- Hope, ezt nem néztem volna ki belőled. Biztos a mostani társaság az oka. Jobb lesz ha velük nem találkozol többet. -elakadt a maradék szavam. Összeszorítottam a számat majd dühösen néztem rá.

- Elhagytad anyát, és a szülinapomon részeg voltál és azt mondtad nem érzel a lányodnak! Ezek után ne várd el, hogy hallgassak rád. -mondtam majd bementem a kertbe, utána bekulcsoltam előtte a kaput. 

- Hope azonnal engedj be! -kiabált utánam idegesen mikor már majdnem beértem a házba.

- Ez már az én házam! -kiabáltam neki vissza kissé flegmán. Bementem a házba majd ránéztem a faliórára. Még csak háromnegyed hat volt. Nem tudtam mit kezdeni magammal. Bementem a nappaliba majd levetettem magamat a kanapéra. Elővettem a telefonomat majd tárcsázni kezdtem. Alig csörgött hármat, de már fel is vette az illető.

- David! Kérdezni szeretnék valamit. -mondtam mire akaratlanul is a számra haraptam.

- Hope, szia. Kissé meglep, de persze. -válaszolta nevetve.

- Az egész városban Te ismered legjobban a bulis helyeket.

- Ezt jól tudod. Ma is lesz egy. Netán a jó kislány fajtád bevállalna egy bulit? -kérdezte nevetve mire én egy kisebb komolysággal a hangomban rávágtam, hogy igen. 

Egy órával később egy fehér könyökig érő pólóban és egy fekete rövidnek mondható szoknyában sétáltam a főúton David mellett. Az eddigi bulis sikereiről áradozott amiken én csak nevetni tudtam. Nem sokkal később egy jó magas épület előtt álltunk. Tisztán hallottam a bentről áradó zenét. Mintha egy mélynyomó mellett állnék. Kissé meghátráltam, és végig futott az agyamon, hogy én ezt biztos akarom? Választásom viszont nem volt, ugyanis David megragadta a csuklómat és behúzott maga után az épületbe. A zene még hangosabb volt, semmi mást nem lehetett hallani. Látásra szinte a fél tömeg részeg volt. David egészen a bárpultig ráncigált. Ott kért a pultostól két vodkát amiből az egyiket a kezembe nyomta, majd koccintott velem. Miután egy egész üveget "lehúztam", bementünk a tömegbe és táncolni kezdtünk.

Már eltelhetett pár óra, viszont én a világról sem tudtam. Nem tudtam hol vagyok. Alig tudtam mit csinálok. Csak azzal voltam tisztában, hogy részeg vagyok.

- Író szemszöge -

Hope csak úgy állt a tömegben. Körbenézett majd mikor megpillantotta David-et, odament hozzá.

- Gyere ki velem. -súgta a fülébe majd maga után húzva kivergődtek a tömeg közül és elindultak a kijárat felé. A pult mellett elmenve, Hope felkapott egy alkoholos üveget, majd  kicsapva az ajtót, kiértek az épület mögé. A lány egyszer csak elkezdett nevetni.

- Nagyon állat ez a buli. -nevetett tovább, majd elkezdett sétálni. David szótlanul követte őt. Egészen egy kisebb épületig sétáltak amibe be is mentek. Mikor egy téglafal mellé értek, David hirtelen a lány elé állt és ránézett.

- Sajnálom. -mondta mire megcsókolta. Hope viszonozta a csókját majd értetlenül nézett rá. Mikor David elnézett a válla felett, ő is megfordult mire egy csapást érzett a mellkasán. Nem is kellett több, azonnal a földre esett...